[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Meddig ment volna el a férfi, ha Mrs.Sheridan nem ront be a szobába? Ésén mit tettem, volna? töprengett, s magában beismerte, jó érzés volt,amikor Alex átölelte és megcsókolta. Egye meg a süteményt! kérte Mrs.Muir, Kate pedigengedelmeskedett, bár nem volt éhes.A könyvtári közjáték óta nem látta Alexet.A férfi már két napjaelutazott, és Kate örült ennek.Kínos lett volna másnap találkozni vele.Már azon gondolkodott, hogy beteget jelent, de nem akart ennyiregyávának látszani.Most már hihetQbb volt a számára Henry Sawyer gyanúja, hogy afeleségének viszonya volt Kellermannel.Lám, az elsQ alkalommalmegpróbálta Qt, akit alig ismert, elcsábítani.A házában lakó Aliciávalszemben valószínqleg még ennyi gátlása sem volt. Hogy tetszik a munkája? érdeklQdött Mrs.Muir. Sam Guthrienagyon elégedett magával. Aztán váratlanul hozzátette: RemélhetQlegtovább marad, mint a többiek.Kate nem is remélte, hogy a házvezetQnQ magától pendíti meg a témát. A többiek? ismételte értetlenkedve. Igen, azok a lányok, akik Mr.Guthrie-val dolgoztak.De azok perszenem olyanok voltak, mint maga.A legtöbben megbízhatatlannak és180 / 357Júliaállhatatlannak bizonyultak.Amint valami jobbat találtak, azonnalelmentek. Mr.Guthrie-nak biztosan nem volt könnyq mindig új embereketbetanítani válaszolta Kate megjátszott közömbösséggel. Hát, Q is meglehetQsen nehéz természetq, és nem lehet feltétlenülmegbízni az ítéletében. Mrs.Muir elgondolkodott. De még Mr.Kellerman is megfelelQnek találta azt a nQt, aki maga elQtt dolgozottnálunk. És nem volt az? Hazudott.Azt mesélte Mr.Kellermannek, hogy a férje veri, pedig eznem is volt igaz.Csak részvétet akart kelteni, hogy Mr.Kellermanodahívja lakni a házába.Valószínqleg kezdettQl fogva erre ment ki a játék.De errQl nem kellene beszélnem, hiszen semmi közöm hozzá. Mrs.Muirelhallgatott egy pillanatra, és Kate-re mosolygott. Mindenesetre örülök,hogy Mr.Guthrie talált végre egy rokonszenves munkatársat.Kate legszívesebben hangosan felsóhajtott volna.Csalódottnak éreztemagát, amiért semmit sem tudott meg.Azonkívül bqntudat gyötörte, mertugyanúgy becsapja Alexet, mint Alicia. Nahát, Kate! Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak! hallott hirtelenegy hangot maga mellett.Marian Garvey köszönt rá.Az egyetem óta ismerték egymást, ésMarian tudta, hogy Kate az apja nyomozóirodáját vezeti, így aztán azasszony tartott tQle, hogy kifecsegi. Most mennem kell állt fel ebben a pillanatban Mrs.Muir.Viszontlátásra, Mrs.Hughes! Nagyon örülök, hogy beszélgettünk.Talán ajövQ héten találkozunk, amikor már Mr.Kellerman is itthon lesz.Miután Kate udvariasan elbúcsúzott, a házvezetQnQ pedig elment,Marian odatelepedett az asztalhoz. Ügyfél? kíváncsiskodott. Nem, csak egy ismerQs válaszolta Kate, és már bánta, hogy nemment el Mrs.Muirral Q is. A férje nemrég halt meg.Összefutottunk ésbeszélgettünk egy kicsit.181 / 357A gyanúsított Milyen rendes tQled! Marian alattomosan méregette Kate-et.Nem Mr.Kellermant említette? Csak nem rokona a hírhedt Alexnek? Nem. Kate nem óhajtott a munkaadójáról beszélni, ezért másraterelte a szót. Hogy vagy, Marian? Jól nézel ki! Köszönöm. Sajnos, mennem kell emelkedett fel Kate a székrQl.Marian mindigtúlságosan nagyképq és kíváncsi volt. Elkísérlek.Pénteken úgyis akkora a tömeg, hogy lehetetlennyugodtan bevásárolni.Kate megdöbbenésére Q is felállt, és csatlakozott hozzá. Hogy van a lányod? Hány éves is most? TizenkettQ-tizenhárom? kíváncsiskodott Marian.Kate a homlokát ráncolta.Mire akar Marian kilyukadni? Nemsokára tizenhárom lesz.És mit csinál a te fiad? Bobby is jól van.De Joanne már kész nagylány.Van vele gondod,igaz? Semmi baj vele. Kate rájött, mire céloz Marian. Hát, tudom, milyenek a kamaszok.Az én Bobbym még kicsi, de ahúgom a Lady Montford iskolába jár&Marian nyilván megtudta, hogy Joanne-t kizárták.Kate-etbosszantotta, hogy ilyen rafináltan és álnokul adta ezt a tudtára. És mi van Marcusszal? kérdezte ezért megjátszottközömbösséggel. A múlt héten láttam a fényképét az újságban.Marian és Marcus elvált, ezért nem volt túl tisztességes Mariant a férjesikereire emlékeztetni, de megérdemelte a döfést. Már nem élünk együtt válaszolta Marian kedvetlenül. Nem teszsemmit.Bobby már majdnem hatéves. Gyorsan összeszedte magát, ésfolytatta: El tudom képzelni, milyen öregnek érzi magát az ember, haakkora gyereke van, mint Joanne, nem is beszélve az egyéb gondokról. Az biztos, olyan öregnek érzem magam, mint az országút hagytahelyben Kate.Úgy döntött, nem engedi magát kiborítani, és határozottléptekkel a kocsija felé vette az irányt. Hát akkor minden jót! 182 / 357Júliabúcsúzott, és odaintett egykori évfolyamtársának, akinek a kocsija éppenaz övé mellett állt.Amikor Kate beszállt az autójába, minden porcikája reszketett.Nemcsodálkoznék, ha a motor megint nem indulna be, futott át az agyán, deszerencsére ezúttal nem sztrájkolt a gép.Miután Alex szerelQje átnézte,rendesen viselkedett.Otthon nem volt nagy türelme a lányához, aki egész nap csakunatkozott.Az anyja meg is rótta a keménységéért, miközben segítettbepakolni az élelmiszert a hqtQszekrénybe. Nem könnyq neki egész nap itthon gubbasztani. És ki tehet róla? Kate nem hagyta, hogy az anyja bqntudatotkeltsen benne. Neked meg állandóan az orra alá kell dörgölnöd, mit tett? Különbenis örülhetsz, hogy nem kábítószerezik.Kate felsóhajtott. Gondolhattam volna, hogy az Q pártját fogod. Csak azt akartam mondani, hogy Joanne nagyon rendes gyerek vágta rá az édesanyja sértQdötten. Én is tudom. Kate megrázta a fejét. Lehet, hogy bocsánatotkellene kérnem tQle, de nekem sem volt valami könnyq napom. Miért nem? Azt hittem, Kellerman nincs itthon. Nincs is. Kate elpirult, és remélte, hogy az ezt édesanyja nem vesziészre. Az élelmiszer-áruház elQtt találkoztam Marian Garveyvel.Nagyon alattomos módon adta tudtomra, hogy tud Joanne esetérQl. Aha. Mrs.Ross egy pillanatra elgondolkodott. Hát persze! Alegfiatalabb Weston lány is abba a gimnáziumba jár. Pontosan. Kate elhúzta a száját. Nem lennék meglepve, ha már azegész város errQl beszélne. Nem túlzol egy kicsit? Annyira azért nem érdekes ez az egész.Manapság egészen hétköznapi büntetés, ha a gyerekek iskolába járásátfelfüggesztik.Kate a szekrénynek dQlt. Lehet, hogy igazad van.183 / 357A gyanúsítottAz édesanyja néhány másodpercig fürkészQen nézte az arcát, aztánmegkérdezte: Miért vagy ilyen ingerült? Egyáltalán nem vagyok ingerült. De igen.Ismerlek, Kate, és érzem, hogy valami bajod van.Szerdaóta megváltoztál. Csak képzeled. Kate elfordult. Nem hiszem.Mit mondott Mr.Kellerman, miután Joanne-thazahoztátok? Mrs.Ross elhallgatott, de amikor Kate makacsul nemszólt semmit, csalódottan folytatta: Azt hittem, megérti a helyzetet. Meg is értette. Akkor nem miatta vagy ilyen levert? Hát jó, ha nem akarod elárulniaz okát, akkor azt kell gondolnom, hogy velem van összefüggésben.Kate felsóhajtott. Kérlek, anya, ne foglalkozz ezzel! Semmi sem történt.Csak éppenpillanatnyilag fogalmam sincs, mi lesz ebbQl. Arra gondolsz, hogy csak az idQdet pazarolod a nyomozással? Nem feltétlenül. ElképzelhetQnek tartod, hogy Alex Kellerman felelQs a nQeltqnéséért? Az édesanyja a homlokát ráncolta [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl trzylatki.xlx.pl
.Meddig ment volna el a férfi, ha Mrs.Sheridan nem ront be a szobába? Ésén mit tettem, volna? töprengett, s magában beismerte, jó érzés volt,amikor Alex átölelte és megcsókolta. Egye meg a süteményt! kérte Mrs.Muir, Kate pedigengedelmeskedett, bár nem volt éhes.A könyvtári közjáték óta nem látta Alexet.A férfi már két napjaelutazott, és Kate örült ennek.Kínos lett volna másnap találkozni vele.Már azon gondolkodott, hogy beteget jelent, de nem akart ennyiregyávának látszani.Most már hihetQbb volt a számára Henry Sawyer gyanúja, hogy afeleségének viszonya volt Kellermannel.Lám, az elsQ alkalommalmegpróbálta Qt, akit alig ismert, elcsábítani.A házában lakó Aliciávalszemben valószínqleg még ennyi gátlása sem volt. Hogy tetszik a munkája? érdeklQdött Mrs.Muir. Sam Guthrienagyon elégedett magával. Aztán váratlanul hozzátette: RemélhetQlegtovább marad, mint a többiek.Kate nem is remélte, hogy a házvezetQnQ magától pendíti meg a témát. A többiek? ismételte értetlenkedve. Igen, azok a lányok, akik Mr.Guthrie-val dolgoztak.De azok perszenem olyanok voltak, mint maga.A legtöbben megbízhatatlannak és180 / 357Júliaállhatatlannak bizonyultak.Amint valami jobbat találtak, azonnalelmentek. Mr.Guthrie-nak biztosan nem volt könnyq mindig új embereketbetanítani válaszolta Kate megjátszott közömbösséggel. Hát, Q is meglehetQsen nehéz természetq, és nem lehet feltétlenülmegbízni az ítéletében. Mrs.Muir elgondolkodott. De még Mr.Kellerman is megfelelQnek találta azt a nQt, aki maga elQtt dolgozottnálunk. És nem volt az? Hazudott.Azt mesélte Mr.Kellermannek, hogy a férje veri, pedig eznem is volt igaz.Csak részvétet akart kelteni, hogy Mr.Kellermanodahívja lakni a házába.Valószínqleg kezdettQl fogva erre ment ki a játék.De errQl nem kellene beszélnem, hiszen semmi közöm hozzá. Mrs.Muirelhallgatott egy pillanatra, és Kate-re mosolygott. Mindenesetre örülök,hogy Mr.Guthrie talált végre egy rokonszenves munkatársat.Kate legszívesebben hangosan felsóhajtott volna.Csalódottnak éreztemagát, amiért semmit sem tudott meg.Azonkívül bqntudat gyötörte, mertugyanúgy becsapja Alexet, mint Alicia. Nahát, Kate! Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak! hallott hirtelenegy hangot maga mellett.Marian Garvey köszönt rá.Az egyetem óta ismerték egymást, ésMarian tudta, hogy Kate az apja nyomozóirodáját vezeti, így aztán azasszony tartott tQle, hogy kifecsegi. Most mennem kell állt fel ebben a pillanatban Mrs.Muir.Viszontlátásra, Mrs.Hughes! Nagyon örülök, hogy beszélgettünk.Talán ajövQ héten találkozunk, amikor már Mr.Kellerman is itthon lesz.Miután Kate udvariasan elbúcsúzott, a házvezetQnQ pedig elment,Marian odatelepedett az asztalhoz. Ügyfél? kíváncsiskodott. Nem, csak egy ismerQs válaszolta Kate, és már bánta, hogy nemment el Mrs.Muirral Q is. A férje nemrég halt meg.Összefutottunk ésbeszélgettünk egy kicsit.181 / 357A gyanúsított Milyen rendes tQled! Marian alattomosan méregette Kate-et.Nem Mr.Kellermant említette? Csak nem rokona a hírhedt Alexnek? Nem. Kate nem óhajtott a munkaadójáról beszélni, ezért másraterelte a szót. Hogy vagy, Marian? Jól nézel ki! Köszönöm. Sajnos, mennem kell emelkedett fel Kate a székrQl.Marian mindigtúlságosan nagyképq és kíváncsi volt. Elkísérlek.Pénteken úgyis akkora a tömeg, hogy lehetetlennyugodtan bevásárolni.Kate megdöbbenésére Q is felállt, és csatlakozott hozzá. Hogy van a lányod? Hány éves is most? TizenkettQ-tizenhárom? kíváncsiskodott Marian.Kate a homlokát ráncolta.Mire akar Marian kilyukadni? Nemsokára tizenhárom lesz.És mit csinál a te fiad? Bobby is jól van.De Joanne már kész nagylány.Van vele gondod,igaz? Semmi baj vele. Kate rájött, mire céloz Marian. Hát, tudom, milyenek a kamaszok.Az én Bobbym még kicsi, de ahúgom a Lady Montford iskolába jár&Marian nyilván megtudta, hogy Joanne-t kizárták.Kate-etbosszantotta, hogy ilyen rafináltan és álnokul adta ezt a tudtára. És mi van Marcusszal? kérdezte ezért megjátszottközömbösséggel. A múlt héten láttam a fényképét az újságban.Marian és Marcus elvált, ezért nem volt túl tisztességes Mariant a férjesikereire emlékeztetni, de megérdemelte a döfést. Már nem élünk együtt válaszolta Marian kedvetlenül. Nem teszsemmit.Bobby már majdnem hatéves. Gyorsan összeszedte magát, ésfolytatta: El tudom képzelni, milyen öregnek érzi magát az ember, haakkora gyereke van, mint Joanne, nem is beszélve az egyéb gondokról. Az biztos, olyan öregnek érzem magam, mint az országút hagytahelyben Kate.Úgy döntött, nem engedi magát kiborítani, és határozottléptekkel a kocsija felé vette az irányt. Hát akkor minden jót! 182 / 357Júliabúcsúzott, és odaintett egykori évfolyamtársának, akinek a kocsija éppenaz övé mellett állt.Amikor Kate beszállt az autójába, minden porcikája reszketett.Nemcsodálkoznék, ha a motor megint nem indulna be, futott át az agyán, deszerencsére ezúttal nem sztrájkolt a gép.Miután Alex szerelQje átnézte,rendesen viselkedett.Otthon nem volt nagy türelme a lányához, aki egész nap csakunatkozott.Az anyja meg is rótta a keménységéért, miközben segítettbepakolni az élelmiszert a hqtQszekrénybe. Nem könnyq neki egész nap itthon gubbasztani. És ki tehet róla? Kate nem hagyta, hogy az anyja bqntudatotkeltsen benne. Neked meg állandóan az orra alá kell dörgölnöd, mit tett? Különbenis örülhetsz, hogy nem kábítószerezik.Kate felsóhajtott. Gondolhattam volna, hogy az Q pártját fogod. Csak azt akartam mondani, hogy Joanne nagyon rendes gyerek vágta rá az édesanyja sértQdötten. Én is tudom. Kate megrázta a fejét. Lehet, hogy bocsánatotkellene kérnem tQle, de nekem sem volt valami könnyq napom. Miért nem? Azt hittem, Kellerman nincs itthon. Nincs is. Kate elpirult, és remélte, hogy az ezt édesanyja nem vesziészre. Az élelmiszer-áruház elQtt találkoztam Marian Garveyvel.Nagyon alattomos módon adta tudtomra, hogy tud Joanne esetérQl. Aha. Mrs.Ross egy pillanatra elgondolkodott. Hát persze! Alegfiatalabb Weston lány is abba a gimnáziumba jár. Pontosan. Kate elhúzta a száját. Nem lennék meglepve, ha már azegész város errQl beszélne. Nem túlzol egy kicsit? Annyira azért nem érdekes ez az egész.Manapság egészen hétköznapi büntetés, ha a gyerekek iskolába járásátfelfüggesztik.Kate a szekrénynek dQlt. Lehet, hogy igazad van.183 / 357A gyanúsítottAz édesanyja néhány másodpercig fürkészQen nézte az arcát, aztánmegkérdezte: Miért vagy ilyen ingerült? Egyáltalán nem vagyok ingerült. De igen.Ismerlek, Kate, és érzem, hogy valami bajod van.Szerdaóta megváltoztál. Csak képzeled. Kate elfordult. Nem hiszem.Mit mondott Mr.Kellerman, miután Joanne-thazahoztátok? Mrs.Ross elhallgatott, de amikor Kate makacsul nemszólt semmit, csalódottan folytatta: Azt hittem, megérti a helyzetet. Meg is értette. Akkor nem miatta vagy ilyen levert? Hát jó, ha nem akarod elárulniaz okát, akkor azt kell gondolnom, hogy velem van összefüggésben.Kate felsóhajtott. Kérlek, anya, ne foglalkozz ezzel! Semmi sem történt.Csak éppenpillanatnyilag fogalmam sincs, mi lesz ebbQl. Arra gondolsz, hogy csak az idQdet pazarolod a nyomozással? Nem feltétlenül. ElképzelhetQnek tartod, hogy Alex Kellerman felelQs a nQeltqnéséért? Az édesanyja a homlokát ráncolta [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]