[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Hagyjuk, hadd menjenek; a part kihalt, homályos,A révnél senki sincs, némán nyugszik a város.Sehol egy moccanás, a megcsalt mór seregNem kételkedhetik, hogy minket meglepett;Jönnek nyugodtan ők, horgonyt vetnek, kiszállnak,S karjába futnak ott a leskelő halálnak.Mi akkor felkelünk, s a torkunkból szakadtEgyetlen óriás kiáltás égbe csap.A mieink reá a hajókból felelnek,Fegyverre kapnak és neki a mór seregnek!Az rémült és zavart, alighogy partra lép,Mielőtt harcba fog, úgy érzi: itt a vég.Hadra lelnek, mikor prédára volna kedvük;Szorítjuk szárazon és vízen visszaverjük,Köztük kardunk nyomán száz vérpatak fakad,Mielőtt szembeszáll, mielőtt észbe kap.De szétzilált haduk rendezik a vezérek,Félelmük elcsitul, és merszük újraéled,A dicstelen halál szégyene csakhamarBeléjük lelket önt, és szűnik a zavar.Megvetik lábukat, villan a görbe szablya,S vérünkkel vérüket omlón egybeszakasztja,S a partföveny s a rév, s a flotta és az árEgyetlen vérmező, hol tombol a halál.Ó, hány merész tusa, mennyi nagyszerű hősétKerülte el a mély sötétben a dicsőség,Hol ki-ki egymaga látta ütéseit,Nem ítélhetve meg, a sors kinek segít!A mieinket én buzdítón járva sorra,Előre küldve ezt, amazt meg fölkarolva,Rendezvén a hadat, mely növekszik hamar,Nem tudtam hajnalig, kié a diadal.Előnyünk végül is kiviláglik a napban,Vesztét érzi a mór, és bátorsága csappan,S mert egy segélycsapat is mellettünk terem,Győz dicsvágya fölött a halálfélelem.Mind a hajókra fut, a kötelet letépik,Felcsap iszonyatos kiáltásuk az égig,Fejvesztve futnak ők, azt sem nézik, vajon,Velük maradt-e két királyuk a hajón.Kötelességük ez, de félelmük erősebb;A dagály hozta, és az apály vitte őket.Közben a két király, kit hadunk körülér,S egynéhány emberük, csupa seb, csupa vér,Bátran küzd, s életét olcsón egyik sem adja.Adják meg magukat – kérem – nincs foganatja,Kezükben még a kard, szóra nem hajtanak,De látva hullani mindegyik társukat,S tudván, hogy egyedül hiú a derekasság,Kérdik a had fejét; mondom; s maguk megadjákEgyszerre küldtem el hozzád a két vezért;És harcosok hiján a csata véget ért.Ekképp, Felséges Úr, neved szolgálatára.NEGYEDIK JELENETDon Fernando, Don Diego, Don Rodrigo, Don Arias, Don Alonso, Don SanchoDON ALONSOFelség, Xiména jön, ítéleted kívánja.DON FERNANDOMily kínos feladat! És egyre nehezebb!Menj, nem kívánhatom, hogy lásson tégedet.Lám, most köszönetül félre kell innen állnod.De előbb, Rodrigo, jöjj, megcsókol királyod.(Don Rodrigo el)DON DIEGOXiména űzi őt, s szeretné menteni.DON FERNANDOMost majd próbát teszünk; hallottam, szereti.Komorabb arcot ölts.ÖTÖDIK JELENETDon Fernando, Don Diego, Don Arias, Don Alonso, Don Sancho, Xiména, ElviraDON FERNANDOÖröm az, ami rád vár,Xiména, teljesült végül, amit kívántál.Legyőzte Rodrigo a támadó erőt,Mégis sebet kapott, s meghalt szemünk előtt.Adj hálát, hogy az ég bosszút állott teérted.(Don Diegóhoz)Figyeld csak, arcszíne máris milyen fehér lett.DON DIEGONézd, szinte elalél; Felség, ez ájulásA tiszta szerelem jele, és semmi más.Elárulta szíve titkát e szenvedéssel,Érzelmei felől nem lehet semmi kétely.XIMÉNAHogy! Rodrigo halott?DON FERNANDONem, nem, él Rodrigo,Szerelme nem fogyó, nem változtatható;Szűnjön a bú, amely szívedben érte támad,XIMÉNAAz öröm éppen úgy elszédít, mint a bánat,A boldog izgalom gyakran sápadtra fest,S ha váratlanul ér, belebágyad a test.DON FERNANDOLányom, azt akarod: ne higgyek a szememnek?Fájdalmad nagyon is láthatóan jelent meg.XIMÉNANos, jó, Felség! Csatold egyéb kínomhoz ezt,S az ájulást a bú hatásának nevezd,Valóban, a jogos gyász ejtett kábulatba,Halála a fejét kezemből elragadta.Mert, ha sebet kap és meghal, mint hazafi,Tervem zátonyra fut, bosszúm nem igazi:Engem sérelem ér ily szép halála által,Haljon meg, akarom, de ne dicső halállal.Ne fonja őt körül a tisztelet, a fény,Haljon meg vérpadon, ne a harc mezején,Apámért, s ne azért, mert megvédte hazánkat;Nevén bélyeg legyen, és emlékén gyalázat [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl trzylatki.xlx.pl
.Hagyjuk, hadd menjenek; a part kihalt, homályos,A révnél senki sincs, némán nyugszik a város.Sehol egy moccanás, a megcsalt mór seregNem kételkedhetik, hogy minket meglepett;Jönnek nyugodtan ők, horgonyt vetnek, kiszállnak,S karjába futnak ott a leskelő halálnak.Mi akkor felkelünk, s a torkunkból szakadtEgyetlen óriás kiáltás égbe csap.A mieink reá a hajókból felelnek,Fegyverre kapnak és neki a mór seregnek!Az rémült és zavart, alighogy partra lép,Mielőtt harcba fog, úgy érzi: itt a vég.Hadra lelnek, mikor prédára volna kedvük;Szorítjuk szárazon és vízen visszaverjük,Köztük kardunk nyomán száz vérpatak fakad,Mielőtt szembeszáll, mielőtt észbe kap.De szétzilált haduk rendezik a vezérek,Félelmük elcsitul, és merszük újraéled,A dicstelen halál szégyene csakhamarBeléjük lelket önt, és szűnik a zavar.Megvetik lábukat, villan a görbe szablya,S vérünkkel vérüket omlón egybeszakasztja,S a partföveny s a rév, s a flotta és az árEgyetlen vérmező, hol tombol a halál.Ó, hány merész tusa, mennyi nagyszerű hősétKerülte el a mély sötétben a dicsőség,Hol ki-ki egymaga látta ütéseit,Nem ítélhetve meg, a sors kinek segít!A mieinket én buzdítón járva sorra,Előre küldve ezt, amazt meg fölkarolva,Rendezvén a hadat, mely növekszik hamar,Nem tudtam hajnalig, kié a diadal.Előnyünk végül is kiviláglik a napban,Vesztét érzi a mór, és bátorsága csappan,S mert egy segélycsapat is mellettünk terem,Győz dicsvágya fölött a halálfélelem.Mind a hajókra fut, a kötelet letépik,Felcsap iszonyatos kiáltásuk az égig,Fejvesztve futnak ők, azt sem nézik, vajon,Velük maradt-e két királyuk a hajón.Kötelességük ez, de félelmük erősebb;A dagály hozta, és az apály vitte őket.Közben a két király, kit hadunk körülér,S egynéhány emberük, csupa seb, csupa vér,Bátran küzd, s életét olcsón egyik sem adja.Adják meg magukat – kérem – nincs foganatja,Kezükben még a kard, szóra nem hajtanak,De látva hullani mindegyik társukat,S tudván, hogy egyedül hiú a derekasság,Kérdik a had fejét; mondom; s maguk megadjákEgyszerre küldtem el hozzád a két vezért;És harcosok hiján a csata véget ért.Ekképp, Felséges Úr, neved szolgálatára.NEGYEDIK JELENETDon Fernando, Don Diego, Don Rodrigo, Don Arias, Don Alonso, Don SanchoDON ALONSOFelség, Xiména jön, ítéleted kívánja.DON FERNANDOMily kínos feladat! És egyre nehezebb!Menj, nem kívánhatom, hogy lásson tégedet.Lám, most köszönetül félre kell innen állnod.De előbb, Rodrigo, jöjj, megcsókol királyod.(Don Rodrigo el)DON DIEGOXiména űzi őt, s szeretné menteni.DON FERNANDOMost majd próbát teszünk; hallottam, szereti.Komorabb arcot ölts.ÖTÖDIK JELENETDon Fernando, Don Diego, Don Arias, Don Alonso, Don Sancho, Xiména, ElviraDON FERNANDOÖröm az, ami rád vár,Xiména, teljesült végül, amit kívántál.Legyőzte Rodrigo a támadó erőt,Mégis sebet kapott, s meghalt szemünk előtt.Adj hálát, hogy az ég bosszút állott teérted.(Don Diegóhoz)Figyeld csak, arcszíne máris milyen fehér lett.DON DIEGONézd, szinte elalél; Felség, ez ájulásA tiszta szerelem jele, és semmi más.Elárulta szíve titkát e szenvedéssel,Érzelmei felől nem lehet semmi kétely.XIMÉNAHogy! Rodrigo halott?DON FERNANDONem, nem, él Rodrigo,Szerelme nem fogyó, nem változtatható;Szűnjön a bú, amely szívedben érte támad,XIMÉNAAz öröm éppen úgy elszédít, mint a bánat,A boldog izgalom gyakran sápadtra fest,S ha váratlanul ér, belebágyad a test.DON FERNANDOLányom, azt akarod: ne higgyek a szememnek?Fájdalmad nagyon is láthatóan jelent meg.XIMÉNANos, jó, Felség! Csatold egyéb kínomhoz ezt,S az ájulást a bú hatásának nevezd,Valóban, a jogos gyász ejtett kábulatba,Halála a fejét kezemből elragadta.Mert, ha sebet kap és meghal, mint hazafi,Tervem zátonyra fut, bosszúm nem igazi:Engem sérelem ér ily szép halála által,Haljon meg, akarom, de ne dicső halállal.Ne fonja őt körül a tisztelet, a fény,Haljon meg vérpadon, ne a harc mezején,Apámért, s ne azért, mert megvédte hazánkat;Nevén bélyeg legyen, és emlékén gyalázat [ Pobierz całość w formacie PDF ]