[ Pobierz całość w formacie PDF ]
. Barbara! mondta Evelyn szigorúan. Hozz két tasakplazmát! Gyerünk!Barbara összeszedte magát.Evelyn a hurrikán középpontjában dolgozott, a halál és aziszony centrumában, és ahogy elkapta a sebesült Qrnagy há-lás pillantását, egyetlen tündöklQ másodpercig úgy érezte,mégis van értelme az életnek.Káosz.Mindenütt káosz&Az amerikai kontinensrQl Oahu felé tartó B-17-es köteléka felszállást követQ tizennegyedik órában azon kapta magát,hogy ellenséges Zérók veszik körül.Képtelenek voltak véde-kezni; fedélzeti fegyvereik bezsírzottan hevertek a ládákban.És nem csak az ellenséges gépek jelentettek rájuk veszélyt:amikor a sziget fölé értek, elkeseredett légelhárító-tqz fogad-ta Qket.Az amerikai tüzérek és lövészek ekkor már mindenrepülQgépet ellenségesnek véltek.A rádióállomáson, amelynek adása Pearl Harborba vezet-te a japán flottát és az amerikai köteléket, a mqsorvezetQ le-állította az egész éjjel és délelQtt sugárzott kellemes zenét, ésbejelentést tett. A Hadsereg, a Haditengerészt és a Tengerészgyalogságkötelékébe tartozó személyek haladéktalanul jelentkezzenekszolgálatra!Hawaii szigetén Walter C.Short tábornok volt az amerikaierQk fQparancsnoka.Szárnysegédeivel körülvéve kétség-beesetten igyekezett mozgósítani az erQket, és közben szqk-szavú üzenetet küldött Washingtonba: Pearl Harbort Japán részérQl légitámadás érte.Roosevelt elnök a Fehér Házban ebédelt barátjával és ta-nácsadójával, Harry Hopkinsszal, amikor eljutott hozzá azüzenet.A telefont Hopkins vette fel, de azonnal átadta az el-nöknek.Roosevelt végighallgatta a jelentést, aztán döbben-ten letette a kagylót. A japánok megtámadták Pearl Harbort. Szent isten! Van már adatunk a veszteségekrQl?Roosevelt dühösen nézett fel rá.Hopkins tudta, milyen az,ha az elnök szabadjára ereszti az indulatait.(Egyik tanács-adója egyszer a következQket mondta róla: Amikor dühös,olyan dolgokat is kimond, amelyekkel képes örökre tönkre-tenni egy kapcsolatot. ) Tisztában volt azzal, hogy nem QRoosevelt dühének célpontja, ennek ellenére végigfutott ahátán a hideg. Csupán a térségben állomásozó flottánk veszett el fe-lelte Roosevelt. KikötQben érte Qket a támadás.Rettenetes!És még mindig nincs vége!Shimazaki fQhadnagy, a második támadóhullám parancsnokaa rádión keresztül, nyugodt hangon jelentette: A második hullám egységei a katonai bázisok fölött old-ják ki bombáikat.Az ellenséges légierQ objektumait bombá-zókkal, a kikötQben horgonyzó hajókat zuhanó bombázókkaltámadjuk.A vadászgépek biztosítják a támadó egységeket.Ezután lefelé fordított a gépe orrát, és megkezdte a táma-dást.Az öbölben kitört a pánik.Mindenütt jajveszékelQ, sikoltozóemberek, katonák, akik megpróbálták eloltani a tüzeket éskimenteni a sebesülteket.Ahogy lecsapott a japán repülQgé-pek következQ hulláma, zuhogni kezdtek a bombák és a tor-pedók az elsQ menet során épen maradt kisebb amerikai ha-jókra.ElQször a Shaw rombolót vetette szét egy óriási robba-nás, majd sorban a többiek következtek.Úgy tqnt, a japánoksemmit sem akarnak épségben hagyni.Az amerikaiak ellenállása szórványos és véletlenszerqvolt, és nem valami hatékony.A japán pilótákat az ellenségeslégvédelmi tqznél sokkal jobban zavarta a víz színén égQolajfoltokból felszálló sqrq, fekete füst.Az egyik zuhanó-bombázó pilótája kénytelen volt vakon repülni.Túl késQnvette észre az elQtte tornyosuló akadályt, már nem tudta fel-rántani a gép orrát belecsapódott egy égQ cirkálóba.A tengerészek megpróbáltak életben maradni.Az egyik lán-goló hajón az emberek lefektették egy szétrobbantott légvédel-mi löveg csövét, hogy ezen a hídon jussanak át a szomszédos,kevésbé sérült hajóra.Voltak, akik beleugrottak a vízbe, és ke-resztülúsztak az égQ olajfoltokon; akadtak olyanok is, akik se-besült társaikat is magukkal húzták a partra vagy a halálba.A kórház, amely Evelyn érkezésekor hófehér, tiszta és rendezettvolt, bíborvörösre változott.Mindenütt vér& Vér áztatta a mat-racokat, vértócsák gyqltek a padlón.Tócsák, amelyek rendrekapták az utánpótlást a sebesültek, a haldoklók testébQl.Égett ésösszezúzott testq katonák, tengerészek, civilek.Haldoklók Fáj-dalomtól üvöltQk.Segítségért könyörgQk.És& Evelyn, aki vér-mocskosan, fáradhatatlanul dolgozott a pokol közepén.Amikor látta, hogy Sandra reszketQ kézzel akar beadniegy intravénás injekciót az egyik súlyos égési sérüléseketszenvedett tengerésznek, rákiáltott: Ne keresd a vénát, csak szúrj.Aztán jelöld meg vala-hogy! Muszáj figyelnünk, hogy kik kapták meg a morfiumot!Sandra összeszorította a fogát, és beledöfte a tqt az elfe-ketedett húsba.A zsebébe nyúlt, elQvett egy ceruzát, hogyfeljegyezze a morfiumadagot a tengerész kórlapjára, de eszé-be jutott, hogy aznap még egyetlen kórlapot sem látott. Jelöljem meg? De hogyan? A homlokán! válaszolta Evelyn.Fogalma sem volt ar-ról, hány sebesült kapta meg a morfiumadagot.Sandra megpróbált ráírni valamit a tengerész kormos ar-cára, de a ceruza lecsúszott a puha, piszkos bQrfelületrQl, avonalból semmi sem látszott.Evelyn a táskájához szaladt,elQkapta a rúzsát, és egy M betqt rajzolt a beteg homloká-ra.A nQvérek követték a példáját.A folyosón az orvosok végtagokat amputáltak.A Haditen-gerészet egyik veterán doktora épp egy fiatal katona lábszá-rát fqrészelte. Evelyn! Szorítót!Evelyn a szekrényhez ugrott.A polc üres volt. Kifogytunk belQle sietett vissza az orvoshoz, majdgondolt egyet, lerántotta a lábáról a nylon harisnyát. Ez ismegteszi&Az orvos ránézett, aztán bólintott. Menjen a kapuhoz mondta. Újabb szállítmányok ér-keznek.Evelyn az ajtóba állt, és tanácsokat osztogatott, irányított;Q döntötte el, kin lehet segíteni, és ki az, aki már menthetet-len.Folyamatosan érkeztek a dzsipek, a katonai és civil te-herautók.Az egyik kocsiról kormos, megégett tengerészekkerültek le; élQholtakként indultak a nQ irányába.A fiatalszanitécek megpróbálták óvatosan mozgatni a sebesülteket.Evelynnek meg kellett acéloznia magát.A döntések, amelye-ket meghozott, életrQl vagy halálról szóltak.Ezt nem az or-vosoknak kellene csinálniuk?, villant át az agyán.Ha esetlegtéved, ha valamit rosszul ítél meg&Elhessegette a gondolatot, és az ajtó elé hozott sebesülttengerészre nézett.A hasát vérmocskos kötések takarták.Evelyn megérintette a nyakát, gyenge volt a pulzusa, a bQrehideg.Sokkos állapotba került. Kritikus.ElsQ terem! mondta a tengerészt szállító sza-nitéceknek.Megint egy sebesült tengerész.Egy fiatal kölyök& Hal-doklott.A mellkasa egyetlen nyílt seb, de a szeme nyitva.Könyörögve nézett fel Evelynre.A nQ megérintette a vállát. Minden rendben lesz. Csak ennyit tudott mondani.A kölyök lehunyta a szemét.Evelyn arra gondolt, talánmeghalt, mégsem tudta rábírni magát, hogy megkeresse apulzust.Egyre több sebesült érkezett, nem vizsgálhatja megmindegyiküket. Adjanak neki egy kis morfiumot mondta halkan a sza-nitécnek. Már nem lehet segíteni rajta.A szanitécek aznap nem elQször hallották ezt a mondatot [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl trzylatki.xlx.pl
. Barbara! mondta Evelyn szigorúan. Hozz két tasakplazmát! Gyerünk!Barbara összeszedte magát.Evelyn a hurrikán középpontjában dolgozott, a halál és aziszony centrumában, és ahogy elkapta a sebesült Qrnagy há-lás pillantását, egyetlen tündöklQ másodpercig úgy érezte,mégis van értelme az életnek.Káosz.Mindenütt káosz&Az amerikai kontinensrQl Oahu felé tartó B-17-es köteléka felszállást követQ tizennegyedik órában azon kapta magát,hogy ellenséges Zérók veszik körül.Képtelenek voltak véde-kezni; fedélzeti fegyvereik bezsírzottan hevertek a ládákban.És nem csak az ellenséges gépek jelentettek rájuk veszélyt:amikor a sziget fölé értek, elkeseredett légelhárító-tqz fogad-ta Qket.Az amerikai tüzérek és lövészek ekkor már mindenrepülQgépet ellenségesnek véltek.A rádióállomáson, amelynek adása Pearl Harborba vezet-te a japán flottát és az amerikai köteléket, a mqsorvezetQ le-állította az egész éjjel és délelQtt sugárzott kellemes zenét, ésbejelentést tett. A Hadsereg, a Haditengerészt és a Tengerészgyalogságkötelékébe tartozó személyek haladéktalanul jelentkezzenekszolgálatra!Hawaii szigetén Walter C.Short tábornok volt az amerikaierQk fQparancsnoka.Szárnysegédeivel körülvéve kétség-beesetten igyekezett mozgósítani az erQket, és közben szqk-szavú üzenetet küldött Washingtonba: Pearl Harbort Japán részérQl légitámadás érte.Roosevelt elnök a Fehér Házban ebédelt barátjával és ta-nácsadójával, Harry Hopkinsszal, amikor eljutott hozzá azüzenet.A telefont Hopkins vette fel, de azonnal átadta az el-nöknek.Roosevelt végighallgatta a jelentést, aztán döbben-ten letette a kagylót. A japánok megtámadták Pearl Harbort. Szent isten! Van már adatunk a veszteségekrQl?Roosevelt dühösen nézett fel rá.Hopkins tudta, milyen az,ha az elnök szabadjára ereszti az indulatait.(Egyik tanács-adója egyszer a következQket mondta róla: Amikor dühös,olyan dolgokat is kimond, amelyekkel képes örökre tönkre-tenni egy kapcsolatot. ) Tisztában volt azzal, hogy nem QRoosevelt dühének célpontja, ennek ellenére végigfutott ahátán a hideg. Csupán a térségben állomásozó flottánk veszett el fe-lelte Roosevelt. KikötQben érte Qket a támadás.Rettenetes!És még mindig nincs vége!Shimazaki fQhadnagy, a második támadóhullám parancsnokaa rádión keresztül, nyugodt hangon jelentette: A második hullám egységei a katonai bázisok fölött old-ják ki bombáikat.Az ellenséges légierQ objektumait bombá-zókkal, a kikötQben horgonyzó hajókat zuhanó bombázókkaltámadjuk.A vadászgépek biztosítják a támadó egységeket.Ezután lefelé fordított a gépe orrát, és megkezdte a táma-dást.Az öbölben kitört a pánik.Mindenütt jajveszékelQ, sikoltozóemberek, katonák, akik megpróbálták eloltani a tüzeket éskimenteni a sebesülteket.Ahogy lecsapott a japán repülQgé-pek következQ hulláma, zuhogni kezdtek a bombák és a tor-pedók az elsQ menet során épen maradt kisebb amerikai ha-jókra.ElQször a Shaw rombolót vetette szét egy óriási robba-nás, majd sorban a többiek következtek.Úgy tqnt, a japánoksemmit sem akarnak épségben hagyni.Az amerikaiak ellenállása szórványos és véletlenszerqvolt, és nem valami hatékony.A japán pilótákat az ellenségeslégvédelmi tqznél sokkal jobban zavarta a víz színén égQolajfoltokból felszálló sqrq, fekete füst.Az egyik zuhanó-bombázó pilótája kénytelen volt vakon repülni.Túl késQnvette észre az elQtte tornyosuló akadályt, már nem tudta fel-rántani a gép orrát belecsapódott egy égQ cirkálóba.A tengerészek megpróbáltak életben maradni.Az egyik lán-goló hajón az emberek lefektették egy szétrobbantott légvédel-mi löveg csövét, hogy ezen a hídon jussanak át a szomszédos,kevésbé sérült hajóra.Voltak, akik beleugrottak a vízbe, és ke-resztülúsztak az égQ olajfoltokon; akadtak olyanok is, akik se-besült társaikat is magukkal húzták a partra vagy a halálba.A kórház, amely Evelyn érkezésekor hófehér, tiszta és rendezettvolt, bíborvörösre változott.Mindenütt vér& Vér áztatta a mat-racokat, vértócsák gyqltek a padlón.Tócsák, amelyek rendrekapták az utánpótlást a sebesültek, a haldoklók testébQl.Égett ésösszezúzott testq katonák, tengerészek, civilek.Haldoklók Fáj-dalomtól üvöltQk.Segítségért könyörgQk.És& Evelyn, aki vér-mocskosan, fáradhatatlanul dolgozott a pokol közepén.Amikor látta, hogy Sandra reszketQ kézzel akar beadniegy intravénás injekciót az egyik súlyos égési sérüléseketszenvedett tengerésznek, rákiáltott: Ne keresd a vénát, csak szúrj.Aztán jelöld meg vala-hogy! Muszáj figyelnünk, hogy kik kapták meg a morfiumot!Sandra összeszorította a fogát, és beledöfte a tqt az elfe-ketedett húsba.A zsebébe nyúlt, elQvett egy ceruzát, hogyfeljegyezze a morfiumadagot a tengerész kórlapjára, de eszé-be jutott, hogy aznap még egyetlen kórlapot sem látott. Jelöljem meg? De hogyan? A homlokán! válaszolta Evelyn.Fogalma sem volt ar-ról, hány sebesült kapta meg a morfiumadagot.Sandra megpróbált ráírni valamit a tengerész kormos ar-cára, de a ceruza lecsúszott a puha, piszkos bQrfelületrQl, avonalból semmi sem látszott.Evelyn a táskájához szaladt,elQkapta a rúzsát, és egy M betqt rajzolt a beteg homloká-ra.A nQvérek követték a példáját.A folyosón az orvosok végtagokat amputáltak.A Haditen-gerészet egyik veterán doktora épp egy fiatal katona lábszá-rát fqrészelte. Evelyn! Szorítót!Evelyn a szekrényhez ugrott.A polc üres volt. Kifogytunk belQle sietett vissza az orvoshoz, majdgondolt egyet, lerántotta a lábáról a nylon harisnyát. Ez ismegteszi&Az orvos ránézett, aztán bólintott. Menjen a kapuhoz mondta. Újabb szállítmányok ér-keznek.Evelyn az ajtóba állt, és tanácsokat osztogatott, irányított;Q döntötte el, kin lehet segíteni, és ki az, aki már menthetet-len.Folyamatosan érkeztek a dzsipek, a katonai és civil te-herautók.Az egyik kocsiról kormos, megégett tengerészekkerültek le; élQholtakként indultak a nQ irányába.A fiatalszanitécek megpróbálták óvatosan mozgatni a sebesülteket.Evelynnek meg kellett acéloznia magát.A döntések, amelye-ket meghozott, életrQl vagy halálról szóltak.Ezt nem az or-vosoknak kellene csinálniuk?, villant át az agyán.Ha esetlegtéved, ha valamit rosszul ítél meg&Elhessegette a gondolatot, és az ajtó elé hozott sebesülttengerészre nézett.A hasát vérmocskos kötések takarták.Evelyn megérintette a nyakát, gyenge volt a pulzusa, a bQrehideg.Sokkos állapotba került. Kritikus.ElsQ terem! mondta a tengerészt szállító sza-nitéceknek.Megint egy sebesült tengerész.Egy fiatal kölyök& Hal-doklott.A mellkasa egyetlen nyílt seb, de a szeme nyitva.Könyörögve nézett fel Evelynre.A nQ megérintette a vállát. Minden rendben lesz. Csak ennyit tudott mondani.A kölyök lehunyta a szemét.Evelyn arra gondolt, talánmeghalt, mégsem tudta rábírni magát, hogy megkeresse apulzust.Egyre több sebesült érkezett, nem vizsgálhatja megmindegyiküket. Adjanak neki egy kis morfiumot mondta halkan a sza-nitécnek. Már nem lehet segíteni rajta.A szanitécek aznap nem elQször hallották ezt a mondatot [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]